Az orvosi képalkotó rendszerek olyan sok csúcstechnológiájú elektronikus alkatrészt tartalmaznak, hogy könnyű figyelmen kívül hagyni a mechanikus alkatrészek hatását arra, hogy az ilyen rendszerek meghibásodnak-e a terepen. Vegyük példaként a lineáris útmutatót. Számos képalkotó rendszerben megtalálhatók, a hagyományos röntgengépektől a fejlett rendszerekig, mint például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), a számítógépes tomográfia (CT) és a pozitron emissziós tomográfia (PET).
A síneket általában a motoros kanapé mozgatására és támogatására használják, hogy a beteget a rendszer pásztázó eleme alá helyezzék, de néha a mozgástengelyek segítésére is használják.
Az elektromos ágy működtetése egyszerűnek tűnhet, de nagyon kritikus. Ha a lineáris vezető meghibásodik, még a legfejlettebb képalkotó rendszer is csak leállhat. Ezek az orvosi képalkotó alkalmazások hajlamosak a meghibásodásra, ha a sínek gyakran nem elég erősek ahhoz, hogy kezeljék a mozgó betegágy súlyát. E terhelések alatt, amelyek jellemzően meghaladják az 1,300 kg-ot, a vezetősínekbe szerelt gördülő elemek hajlamosak a helytelen beállításra és a korai kopásra. Aztán van egy másik szempont, amely meghatározza az orvosi képalkotó alkalmazások sikerét, és gyakran alábecsülik. Ez azt jelenti, hogy a csapágyaknak csendesen és simán kell működniük, nemcsak a képminőség, hanem a beteg kényelme érdekében is. Tanulmányok kimutatták, hogy a mechanikai zaj negatívan befolyásolja a betegeket, növeli a stressz szintjét, és szélsőséges esetekben pánikot okoz. A helytelen beállítás itt is szerepet játszik, zajossá téve a csapágyat és csökkentve gördülőképességét.
